Az Univerzum matekja - előadásbevezető

Az Univerzum matekja, avagy mit tárolunk a digitális (számítógépes) rendszereinkben?

Bodrogolaszi, 2018. november 17. (szombat), Reiki Klub

Azt tapasztalom, hogy az Univerzumnak jó pedagógiai érzéke van. Időnként egy-egy villanásnyi időre megláttat, felismertet valamit, amiről tudja, hogy értéknek tartja majd az ember. Semmi nagy dologra nem kell gondolni, talán hétköznapi dolog is lehet, amely mellett évtizedekig elmegy az ember, de az információt hitelesítő “pecsét”, a felső szellemi erők “digitális aláírása” révén teljesen más megvilágításba kerül a dolog. Ettől kezdve akár hónapokig sem éjjele, sem nappala nem lesz az embernek, örömteli keresésben, kutatásban telik minden ideje.

Valami ilyen történt velem is, az elmúlt hónapokban. Informatika órára szedtem össze a gondolataimat a világban használatos számrendszerekről, nagy figyelemmel a számítástechnikában használatos kettes számrendszerre. A “0” és az “1” vizsgálatakor kiderült, hogy ezzel a nullával érdekes dolgok történtek a világban az emberi gondolkozás és számfogalom fejlődésével párhuzamosan. Voltak népek, kultúrák, akik ismerték a “0” fogalmát, és számként használták is, voltak akik egyáltalában nem, voltak akik nem ismerték, de a helyiérték szerint használták (a saját jelölési rendszerükben) ... vagyis látható, hogy a nulla, a “semmi”, az “üresség” fogalma nehezen megfogható az ember számára, mintegy jelezvén az adott kultúra felfogását a világról, az Univerzumról. A számjegy szimbólum, egy számot ír le, és nincs köze ahhoz, amit jelöl, amit valójában jelent. Ez alapvetően igaz, de a vizsgálódásaim eredménye ennél többet sejtet. Az Indiából származó arab közvetítéssel hozzánk került nulla mai alakja láthatóan egy tőről fakad a megnyilvánult, létező tökéletesség szimbólumával a körrel ... az eredeti, egy hindu templom falán lévő nulla is egy kör, majd a bráhmí írásrendszerekben többnyire kör volt az “üresség, űr” jele.

Amikor elkezdtem vizsgálni alaposabban a dolgot, akkor jutott eszembe egy könyv, melynek tartalmát több éve, régen láttam, de nem értettem - ma sem . Ez a könyv a Dzyan Könyve, melyet 56000 (!) évvel ezelőtt írtak. A Teremtésről szól, az előző emberiség adta át az induló, új gyökérfajnak az erre vonatkozó tudását. A rövid mű 19 stanzából áll, melyből az emberiség jelenlegi fejlettségi szintjén csak az első 7 stanza vált ismertté. Egy nyugati ember látthatta, Tibetben egy hatalmas sziklakönyvtárban őrzik egyetlen példányát ... titkos papi nyelven, a szenzárban írt szöveget pálmalevél lapokra rögzítették, melyet ismeretlen technológiával kezeltek, és ellenáll a tűznek, víznek, levegőnek. Tibetben úgy tartják, hogy az emberiség jelenlegi nagy korszakának akkor lesz vége, amikor ezt a könyvet mindenki természetes módon érteni fogja ...

A könyv első lapján csupán egy kör található. A másodikon egy kör, benne egy ponttal, ... a 4. stanza 3. versében ezt találjuk: “A Fény ragyogásából - az Örök Sötétség sugarából - termettek a Térben az újra ébredt erők; az Egy a Tojásból, a Hat és az Öt. Azután a Három, az Egy, a Négy, az Egy, az Öt - a kétszer Hét az Összeg”. Itt található a Pi leírása, a 3,1415! A ősi szöveg erőnek tartja. A Pi nem az egyenes vonalak és csak sík felületek száma, sok olyan geometriai képletben szerepel, amelyek körökkel és gömbökkel kapcsolatosak. Ez számomra azt jelenti, hogy minden dolgunkat helyezzük el térben és hozzá kapcsolódóan időben, úgy vizsgáljuk meg. A nagyon nagy teret és a nagyon kis teret, a “semmit”, az “ürességet”, a nullát is!

Ezen az előadáson ismét alapfogalmakról lesz szó, arról, ami a spirituális világképünk alapjaihoz tartozik. Teszünk egy virtuális sétát az Érmelléken Gencsen és Nagykárolyban, ahol a Károlyiak valami fontosat tudtak az Időről. Erdélyben hímzéseket és cserépedények mintáit nézegetjük, gyermekkori magyar népmeséket idézünk fel ... és közben megpróbálunk választ találni arra, hogy valójában mit is tárolunk a számítógépes rendszereinkben?